Ilyenkor soron kívül fogadják a betegeket, emlékszem szinte várni is alig kellett. A korábbi években mikor egyszerű anyajegy szűrésre mentem, órákat kellett várakozni mire sorra került az ember. Bár nem méltatlankodtam ezen, mint oly sokan, de azért az ember érzékeli, hogy minek az időpont, ha 2-3 órát kell várni.
Ezen a napon megtudtam ez az a hely, ahol kifejezetten nem jó “protekciósnak” lenni :), az az korán bejutni a rendelésre.
Az elmúlt kettő és fél napban nagyon sok minden átfutott a fejemben, szerencsére lefoglaltak olyan feladatok is, mint leadni a diplomamunkám, ami nagy öröm volt és kompenzálta egy picit a rossz hírt, a bizonytalanságot és gyorsabban múlt vele az idő. Emlékszem, az is átfutott a fejben, hogy vajon lesz-e még hajam a diplomavédésen, és milyen lesz egy kendővel a fejemen ott állni a bizottság előtt, akkor mindenki megtudja és sajnálni fognak és egyáltalán mit mondjak majd nekik… brrr.
Persze ezek az üdébb gondolatok voltak az élet-halál kérdései között.
Aztán engem szólítottak, nagyon kedves doktornőhöz kerültem, alaposan végig kérdezett mindent, megvizsgáltak, és még azt is kérdezték van esetleg fényképem az elváltozásról, persze nekem volt, ugyan sajnos sokat nem mondott, mert még a régi Nokia telefonnal készült és élesenk egyáltalán nem mondható volt.
De nagyon jól esett, hogy megdicsértek a fotó dokumentációért, igazán büszke voltam.
//Kisebb kereső munka után megtaláltam ezt a fotót, így megmutatom Nektek is, ezért az zavaros szín így is látható//
Majd megkaptam a kezelési tervet, amely reoperációt jelentet 1 cm-es biztonsági zónával, ami a korábbi műtéttel együtt már jelentős méretű eltávolításnak, igazán kivettek belőlem egy darabot. Emellett szoros utánkövetés írtak elő, vagyis 3 havonta kell majd anyajegy ellenőrzésre és ultrahang vizsgálatokra járni és fél évente mellkas röntgent készíttetni. Abban az esetben, ha az reoperáció szövettani eredménye negatív lesz.
Itt tettem fel először a kérdést a doktornőnek:
-
“Mit tehetek többet, hogy csökkentsem az esélyét, hogy még egyszer ez előfordulhasson?
-
“Semmit, éljen, mint Marci Hevesen!” - hangzott nagyon kedvesen a válasz, majd tette hozzá és használjon fényvédőt éjjel-nappal.
Ezzel el is hagytam a rendelőt, és ettől a választól, amit igaz itt hallottam először, de a jelentését nem kellett magyarázni, olyan eufórikus állapotban kerültem, ami teljesen más volt minden fajta korábbi örömtől, amit addigi életemben megéltem.
Megértettem, hogy ez egy olyan érzés, amit addig míg valaki nem él á,t elképzelni sem tudja. Lehetünk együttérzőek, de az egészen más.
Boldogságomban lábam nem érte a földet úgy hagytam el a Kékgolyó utcát, ahonnan egészen a Mom Parkig szinte repültem, nem gyalogoltam. Egyenesen a DM-be önbarnítót és természetesen a gyógyszertárba fényvédőt venni, mert itt a nyár és nemsokára lediplomázom, hajjal.
Így ha meg kellene nevezni egy második szülinapot, akkor az nekem ma, május 21-én van.
