A reoperációra 2010. május 25-én került sor. Nem izgultam, hiszen tudtam mire számítsak. Az érzéstelenítő beadása iszonyú fájdalmas lesz, de utána úgysem érzék majd semmit és mivel a vállamon van esélyem sem lesz látni.
Még 16 évesen eltávolítottak egy anyajegyet a hasamról és természtesen nagyon kíváncsi voltam hogyan zajlik az operáció, így gondoltam végig nézem… mondanom sem kell elájultam, így azóta kicsit óvatosabb vagyok.
Amire nem számítottam, vagyis nem gondoltam bele, hogy a korábbi kimetszést (3 cm) 1 cm-es biztonsági zónával nagyítva már jelentős méretű kivágást jelent majd a bőrömből és a foltot nem bestoppolni, hanem összehúzni fogják… hallani a tű nyikorgó hangját amikor átszúrják a bőrömön és érezni ahogy “rángatják” a vállam, hogy összeérjenek a szélek…. nem szépítem, borzasztó volt.
A műtét után nagyon “pipiskedni” kellett, mert könnyen szét nyílhatott volna a háton egy kisebb heg is, nem hogy egy ilyen nagy.
Szerencsére gyönyörű munkát végzett a doktor úr és én is jól tudtam vigyázni rá, amiben a segítséget ezúton is köszönöm a családomnak.
Anyukám például csak azért feljött vonattal Budapestre, hogy ne kelljen hazafele cipelni az utazó táskám, amiért az nyugdíjas nénik jól be is szóltak nekem a villamoson… ilyen ez, amikor ismeretleneken ítélkezünk…. :D
Így keletkezett az én szexepilem a vállamon, bevallom a varratszedés utáni első pillanattól tetszett és különlegesnek tartottam és tartom most is, az okát nem, de ha már így történt, akkor legalább nézzen ki jól, nem?
