2015-ben egy napsütéses kora tavaszi napon... de ki emlékszik ilyen részletekre, amikor az ember egy reggelen felfedez a háta közepén egy kidudorodott, érdessé vált és enyhén irritatív anyajegyet, amelyről pontosan tudta, hogy mindig is lapos és egyenletes felszínű volt.
Így keződött az egyik márciusi reggelem 4 évvel ezelőtt és közel 5 évvel azután, hogy 2010. májusában melanomával (rosszindulatú bőrrák) diagnosztizáltak. Már csak pár hónap volt hátra, hogy elmúljon az első 5 év, amely egyben azt jelenetett, hogy meggyógyultam hivatalosan is, bár szerencsére nem találtak semmilyen elváltozást ez idő alatt sem.
Nagyon megijedtem, féltem, hogy újra baj van, hiszen biztosan nem véletlenül 5 év, az az 5 év. Azonnal hívtam a bőrgyógyászom és szerencsére kaptam is időpontot, talán már másnapra, de elmondhatatlanul lassan telt az idő. Mindeközben igyekeztem megnyugtatni magam, számotvetettem az elmúlt 5 évemmel, mennyi mindent tettem azért, hogy meggyógyuljak
- teljesen megváltoztattam a bőrápolásom, ekkora már szinte csak saját termékeket használtam
- a napon töltött idők az okosnapozás ( #sunsmart) jegyében teltek,
- nem utolsó sorban pedig sok lelki munkát végeztem, ami szerintem ugyanolyan fontos egy komoly betegség esetén.
És bár minden érvem arra szolgált, hogy nem lehet olyan nagy baj, nem tudtam igazán megnyugodni.
Aztán a nagy ijedtség után már csak arra emlékszem, hogy zötyögtem a 7-es buszon, ami az Ambulanciákhoz vitt és folyamatosan ismételgettem magamnak:
“Love your skin! Love your skin! Tündi love your skin!” (igen így angolul :)
A bőrgyógyógyásznál kiderült, hogy szerencsére csupán egy varr keletkezett az anyajegyemen.
Hogy hogyan? - azt elképzelni sem tudom, de a lényeg, hogy az anyajegyemnek az égvilágon semmi baja nem volt.
Határtalanul boldog voltam, szinte hazarepültem az orvosi rendelőből és ott abban az öröm mámorban született meg a gondolat, hogy ez lesz a név: #loveyourskin #lovemyskin #myskin!
